Felvonókról!

 „A lift” című, 1915-ben megjelent kézikönyv a felvonókezelők számára így fogalmaz:
„Felvonónak nevezzük azon berendezést, amelynél a teher vagy személy a járókasban vagy járószékben foglal helyet, és az előbbit függőleges irányban emeli vagy süllyeszti. A különböző célnak megfelelően étel-, irat-, áru-, személy-, teherfelvonókat, míg a hajtóerőnek választása szerint kézi-, transmissiós, hidraulikus és villamos üzemű felvonókat gyártanak.”
A felvonók az ipari forradalom előtt:
A legrégebbi általunk ismert felvonó a mintegy ötezer éves tibeti lift. Tibet magas szikláin használták a szerzetesek, kapcsolatot teremtve a külvilággal, de megtartva elzártságukat. Egy csigán átvetett kötél egyik végén a szállításra alkalmas kosár, másik végén egy változtatható tömegű ellensúly volt.
Első adat európai felvonóról i.e. 230-ból származik, amit a görögök használtak először. Arkhimédész i.e. 236-ban személyek és terhek emelésére kézi mozgatású készüléket tervezett.
Néró 64-ben készíttetett egy 40 méter magasra emelő felvonót aranypalotájába. Félt a lezuhanástól ezért felhúzatta a fülkét a legfelső emeletre, beszállítatta a tervezőt, majd elvágatta a kötelet. A fülke aljára erősített vastag kecskebőr tömlő, amit levegővel, lazán felfújtak – kisebb ütésektől eltekintve - megvédte a tervezőt.
A római Colosseumba 32 színpadtechnikai felvonót építettek, melyből 12-nek a maradványai ma is láthatóak.
Európában a királyi, főúri családokban elterjedten használták a felvonókat, de ezek nem nevezhetők biztonságosnak. Feljegyezték, hogy Marie Antoinette szerencsésen túlélte a díszes járószék leszakadását.
Kempelen Farkasnak sokat köszönhet a bányaipar. A bányászati felvonók biztonságos üzemeltetéséhez jelentősen hozzájárult.
A tibeti felvonót nem számítva az első ellensúlyos felvonót Velayer építőmester készítette a XVII. században.

A felvonó története az újkorban:
A XVIII-XIX. század fordulóján kibontakozó ipari forradalom – elsősorban a gőzgép – a felvonók elterjedését is lehetővé tette. Sajnos a gőzgép, a közlőművek és a függesztőkötelek megbízhatatlansága, nagymértékben megnövelte a balesetek számát.
Ezt a problémát Elisha Graves Otis (1811-1861) oldotta meg. Otis a bemutató során az emelőlapot megrakta teherrel, felemeltette, majd ő is ráállt. Innen elmagyarázta a biztonsági berendezés működését és elvágatta a kötelet. Néhány centiméteres szabadesés után a fogókészülék megbízhatóan a vezetősínekhez rögzítette a felvonót. Ez a találmány vezetett a magasépületek elterjedéséhez. Az ősfogókészülék egyik eredeti példánya a Holland Királyi Liftmúzeumban látható.
1876-ban készült az első, nagyközönség számára is használható körforgó a londoni Főpostán.
„Pater noster qui es in caelo…” (Mi Atyánk ki vagy a mennyekben…). A rózsafüzér Miatyánkat jelölő nagyobb szemeiből, illetve a rózsafüzér jelentéséből köznevesült a körforgó, mint páternoszter.
1880-ban az új fejezetet Werner von Siemens nyitotta meg villamos hajtású felvonójával.Jedlik Ányos dinamóelve alapján előállított egyenáramot, illetve a szintén általa megépített egyenáramú villamosmotor továbbfejlesztését alkalmazta.
Lakóházakban kevesen használták a felvonót, mert magas liftpénzt kellett fizetni (itthon a liftpénz menetenként 8-24 krajcárba került, amikor egy napszám 80 krajcár volt).

(Forrás: Dr. Márton László: A Magyar Felvonóipar Története)